2005.04.29.Péntek

V nagy álma a nosztalgia.

Fiatal korában a csatornák rejtelmeit kutatva talált rá a "csatornára".

Lelkesen és felbuzdulva vágott neki az újab expedícióba.

A VAF összes tagját magávalráncigálta + egy KK tagot.

1 óra út, napos idő meg minden jó.

Azt persze elfelejtette említeni hogy a bejárat egyrészt le van zárva másrészt az egyik legforgalmasabb útról nyílik.Na de üsse kavics, nekivágunk.

Egyenként másztunk be a szűk alagút száján tátongo fasrács egy eldeformált hajlatában.Közben néni a folyóparton fiával: "Gyerekek!Ez nem lesz jó"...Telefon a kezében.Persze szartunk rendesen, mi van ha ránkküldi a POLICE kutyákat?Usgyi ki, usgyi el.

15 perc...

Vissza a bejárathoz:)Üres a terep, gond egy szál se.

Ok bentvagyunk...

A csatorna nekem kb. mellig ér.(150cm)Tehát pucsítva kellet menni:)

Zacskó a lábra hogy el ne ázzon a cipőnk (persze hogy elázott).

Banduk-banduk.

Opppááááá, útszűkület.Márcsak vízben lehet továbbmenni.

Csurom vizes a cipő (csontig).(4-2en maradtunk (2+2=4-2=2))

Számoljuk a csatorna fedeleket.

1..2...3.....................4................5.....

Hú ez hosszú!

Na mindegy mehetünk...

A falak repedésein kicsorduló cseppek által formált cseppkövekre a rászáradt pókhálók látványától ijesztő hangulatban csörtettünk a végtelenbe...és tovább.

Ember a semmi ellen...Élet és halál...levegő és nem levegő...

Bekellet látnunk hogy nem sokra megyünk csuromvizes alsó testel(jég hideg), 2 zseblámpával és semmi kajával.De erősek voltunk és folytattuk az utat.

Úgy 30perc (kb 2-3km) múltán az eddig halott vízcsobogás felerősödött és kétségeim fokozódtak.

Itt higéniai okokból véget kellet hogy vessünk kirándulásunknak:

A eddig tisztának tűnő víz színe és szaga különös átalakuláson ment keresztúl.

Oppá, itt valami szar van.

Ott tocsogtunk bent a szarban...

Usgyi ki.

Csöves bácsi mosolyogva néz miközben két szarszagú, ütődött gyerek máászik ki a már neves csatornából.

A kaland itt tért véget (sokkal szarabb volt mint ahogy az itt le írtam, de mégis egy közös harc volt a VA-tól hogy addig jutottunk ameddig)